A Kórház-Rendelőintézet rövid története

Nagykőrös a Duna-Tisza közén, Pest vármegye déli szegletében helyezkedik el, három nagy alföldi város "szorításában" (Kecskemét, Szolnok, Cegléd). A fõvárostól délre, 80 km-nyi távolságban fekszik. Lakóinak száma 27 000, a vonzáskörzetébe tartozó két községgel együtt 32 000 fő. Városunkban az egészségüggyel kapcsolatos első fontos írásos dokumentumok a XX. század első évtizedéből származnak.
1926. januárjában nyílt meg az első fekvőbeteg gyógyintézet, az úgynevezett "Csutorás szanatórium", sebészeti profillal.

A négy alapszakmás (belgyógyászat, sebészet, szülészet - nőgyógyászat, gyermekgyógyászat) 157 ágyas városi közkórház egységes szervezeti irányítás alatt 1956 novemberében kezdte meg működését három telephelyen, melyet 1982-ben politikai döntéssel megszüntettek, s egy krónikus belgyógyászati osztályt alakítottak ki, mely a ceglédi kórház III. Belgyógyászataként működött.

A politikai rendszerváltás első szabadon választott képviselő-testülete, a város Önkormányzata 1990 őszén legfontosabb célkitűzésének a kórház rekonstrukciójának megkezdését tartotta. Az új kórház építése 1993 novemberében kezdődött meg, melynek eredményeként 1995-ben átadásra került az új keleti épületrész. A nyugati szárny üzembe helyezésére 2000 áprilisában került sor.
Ezzel lehetőség nyílt a járó és fekvőbeteg szakellátás egy telephelyen történő, költséghatékony, magas szakmai színvonalon történő működtetésre.

Az európai szintű hotelszolgáltatás és a korszerű diagnosztikai egységek biztosítják a kor színvonalán történő gyógyító tevékenységet a város és vonzáskörzete számára.